A 40 év a törvényjavaslatban – nyugdíj információk

2010-11-19 15:30

Vissza a hírekhez

Néhány perce érhető el most már írásos formában is az utóbbi időszak egyik elsődleges beszédtémája: a nők 40 év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulásának lehetősége. Nézzük, hogy mi lett, mi lehet a kormányzati ígéretekből. A T/1745. számú iromány alapján világossá válhatnak az eddigi homályos részletek.


Az egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.), a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény (Rjtv.), a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.), valamint egyes kapcsolódó törvények módosítását tartalmazza.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény a miniszter által benyújtott javaslat szerint kiegészül azzal a passzussal, miszerint „Öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik, és azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)–b) és e)–g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.” A törvényjavaslat legfontosabb célja a hosszú munkaviszonnyal rendelkező nők nyugdíjkedvezményének megteremtése, a nők kettős – családi és munkahelyi – szerepvállalásának, a családi helytállás mellett elért hosszú munkaviszonyának elismerése. A nyugdíjkedvezmény a fiatalabb korban megadott nyugdíjazási lehetőség révén elősegíti az érintett nők további családi szerepvállalását, ezáltal a fiatalabb gyermekes anyák munkaerő-piaci részvételi feltételei is javulhatnak.

A fentiek tekintetében jogosultsági időnek minősül a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban eltöltött idővel szerzett szolgálati idő. Az öregségi teljes nyugdíj nem állapítható meg, ha a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő nem éri el a harminckét évet. A szabályozás más szolgálati időt, mint pl. a tanulmányi időt, a munkanélküli ellátást és a megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulékot a kedvezményre való jogosultság szempontjából nem veszi figyelembe. A nyugdíj igénybevételekor az általános szabályoknak megfelelően meg kell szüntetni a biztosítással járó jogviszonyt. A kedvezményre jogosultak nyugdíjának összegét az általános szabályok szerint kell kiszámítani, vagyis a nyugdíjszámítás során már minden szolgálati időt figyelembe kell venni. A kedvezmény a nyugdíj csökkentése nélkül jár, a feltételnek eleget tevő jogosultak a hatályos nyugdíj-megállapítási szabályok szerinti teljes összegű öregségi nyugdíjat kapnak.

Ami tehát most biztosnak tűnik, az a „40 év”.

És hogy mi számít bele a jogosultsági időbe? Egyáltalán mi az a jogosultsági idő? Ezt még ma sem tudjuk. A törvénytervezet felhatalmazó rendelkezést tartalmaz, amelyben a Kormány felhatalmazást kap arra, hogy az imént idézettek szerinti, kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyokat rendeletben határozza meg. Erre azért van szükség, mert a jogosultsági időket több évtizedre visszamenőleg kell vizsgálni. Azóta egyes jogviszonyok elnevezése és a rájuk vonatkozó szabályozás jelentősen megváltozott. A megalkotandó kormányrendeleti felsorolás alapján a jogosultak számára is egyértelmű lesz, hogy mely jogviszonyok alapján szerezhettek jogosultságot. – írja indokolásában a miniszter.

Forrás: parlament.hu



Címkék
jogalkotás   jogosultsági idő   kormány   miniszter   munka   nyugdíj   országgyűlés   szolgálati idő   társadalom   törvény  

Hozzászólások:






Hozzászólások

További hozzászólások